2007. november 29., csütörtök
Szugge...ió
Hogy írják és mondják magyarul helyesen? Szuggesztió, szuggeszció vagy szugesszió? A Google nem segít, mindháromra közel azonos számú találat van. És ha erre megvan a válasz, szuggesztív, szuggeszcív vagy szugesszív? Az elegendően szugge...ív választ adó túró rudit nyer.
2007. november 27., kedd
Egy kis webstatisztika
Meglepő módon a blogom az elmúlt két hétben is napi kb. 20 találatot kapott, pedig semmilyen új tartalommal nem bővült. Kicsit utánanéztem a statisztikáimban, hogy ennek mi is az oka. Nos, a legnépszerűbb bejegyzéseim az Altman filmről, a Daubnerről és a csontkovácsról szólók. Nem meglepő módon a látogatók Google kereséssel találnak rá ezekre a lapokra. És tényleg a "mozi előzetes" szavakra keresve a blogom a 8. helyen, "csontkovács"-ra a 12. helyen, "Daubner"-re pedig a 42. helyen bukkan elő.
Japppános
Hosszú kihagyás után megint írok. Először azért, hogy miért is volt ez a nagy csend. Nos, magam sem tudom igazán, valahogy nem volt kedvem írni, vagy nem volt kedvem rászánni azt a kis időt sem, hogy írjak. De ennek vége. Tartogatok egy társadalmi kérdést, amit hamarosan boncolgatni fogok egy bejegyzésben ("coming up next"), de most a tegnapi színházi (?) estről szeretnék pár keresetlen sort írni.
Az Óbudai Társaskörben voltunk, régi, jól bevált helyszín, még gimi alatt szoktunk oda barátokkal Budapest Ragtime Band koncertekre. Ennek aztán meg is lett a foganatja, 1996-ban, amikor Magyarország rendezte az informatikai diákolimpiát (IOI-t), és apám volt az egyik fő szervező, kellett egy nemzetközi zenét játszó, színvonalas zenekar a záróestre, először a színpadra, aztán meg a táncparkett mellé. Rögtön beajánlottam őket, elmentünk a szüleimmel is meghallgatni őket (természetesen az Ó.T.-be), aztán megegyezés született, és játszottak is: "Old McDonald had a farm, IOIOI", ahogy közismert dal után szabadon a versenyzők már az első nap fújták. A logó az olimpiai ötkarikára hajazó, IOIOIOI/IOIOI elrendezés volt, két sorba írva, és ez remekül énekelhető a McDonald dal refrénjére. Tessék kipróbálni.
De ez már rég volt, nem is tudom, a BRB koncertezik-e még arrafelé, vagy már túl nagy sztárok lettek hozzá. Nem is miattuk voltunk ott, hanem Papp János barátom, tanárom előadóestje miatt. János mindig is nagy túrázó, természetjáró volt, három éve egy másik közös barátunk inspirációjának hatására fejébe vette, hogy végigjárja (felesége kíséretében) a neves El Camino spanyol vándorutat, de aztán meg sem állt, és azóta minden nyáron végigjár egy hasonló, vagy talán még nagyobb lélegzetvételű túrát. És amitől persze olyan jánosos az egész, az az, hogy utána mindegyikből csinál egy túrabeszámolót, de nem ám csak úgy, barátok között, hanem előadóest formájában. Tavaly Lappföldön volt, idén pedig a japán hegyekben, a Fujitól indulva. Az utóbbiból készült előadást láttuk most, Japppános címmel (így, három p-vel), ami tkp. János nevének anagrammája. Az előadás hosszú (kb. 2.5 óra), de humoros, szórakoztató és érdekes, mindenkinek tudom ajánlani. Ha valakit esetleg a korábbi túrák beszámolója érdekel, mindkettő megtekinthető ugyanitt. A nézőtér (már ha hívhatom így a székekkel berendezett termet) egyébként tömve volt, jó, hogy félrerakattunk jegyet.
Az Óbudai Társaskörben voltunk, régi, jól bevált helyszín, még gimi alatt szoktunk oda barátokkal Budapest Ragtime Band koncertekre. Ennek aztán meg is lett a foganatja, 1996-ban, amikor Magyarország rendezte az informatikai diákolimpiát (IOI-t), és apám volt az egyik fő szervező, kellett egy nemzetközi zenét játszó, színvonalas zenekar a záróestre, először a színpadra, aztán meg a táncparkett mellé. Rögtön beajánlottam őket, elmentünk a szüleimmel is meghallgatni őket (természetesen az Ó.T.-be), aztán megegyezés született, és játszottak is: "Old McDonald had a farm, IOIOI", ahogy közismert dal után szabadon a versenyzők már az első nap fújták. A logó az olimpiai ötkarikára hajazó, IOIOIOI/IOIOI elrendezés volt, két sorba írva, és ez remekül énekelhető a McDonald dal refrénjére. Tessék kipróbálni.
De ez már rég volt, nem is tudom, a BRB koncertezik-e még arrafelé, vagy már túl nagy sztárok lettek hozzá. Nem is miattuk voltunk ott, hanem Papp János barátom, tanárom előadóestje miatt. János mindig is nagy túrázó, természetjáró volt, három éve egy másik közös barátunk inspirációjának hatására fejébe vette, hogy végigjárja (felesége kíséretében) a neves El Camino spanyol vándorutat, de aztán meg sem állt, és azóta minden nyáron végigjár egy hasonló, vagy talán még nagyobb lélegzetvételű túrát. És amitől persze olyan jánosos az egész, az az, hogy utána mindegyikből csinál egy túrabeszámolót, de nem ám csak úgy, barátok között, hanem előadóest formájában. Tavaly Lappföldön volt, idén pedig a japán hegyekben, a Fujitól indulva. Az utóbbiból készült előadást láttuk most, Japppános címmel (így, három p-vel), ami tkp. János nevének anagrammája. Az előadás hosszú (kb. 2.5 óra), de humoros, szórakoztató és érdekes, mindenkinek tudom ajánlani. Ha valakit esetleg a korábbi túrák beszámolója érdekel, mindkettő megtekinthető ugyanitt. A nézőtér (már ha hívhatom így a székekkel berendezett termet) egyébként tömve volt, jó, hogy félrerakattunk jegyet.
2007. november 5., hétfő
Bomba
Ma megint épp a Centrál Irodaházban dolgoztunk a Ferenciek tere közelében, amikor szólt a titkárnő, hogy el kell hagynunk az épületet, mert az Irányi utcában II. világháborús bombát találtak. Egy óra kényszerpihenő.
Gyorsteszt
Felelj az alábbi kérdésekre, add össze a pontokat, majd olvasd el az értékelést!
- Szép vagy? igen - 1 pont ; nem - 0 pont
- Okos vagy? igen - 2 pont ; nem - 0 pont
- 3 pont: Szép vagy és okos, gratulálunk!
- 2 pont: Csúnya vagy, de legalább okos, fel a fejjel!
- 1 pont: Nem vagy egy észlény, de ilyen testtel ez nem is fontos!
- 0 pont: Egy randa kretén vagy.
Hétvége Villányban
A sógornőmtől egy villányi hétvégét kaptunk nászajándékba November első hétvégéjére, ráadásul nem is akárhol, hanem a Bock panzióban. Így aztán péntek reggel felpakoltunk és lementünk Villányba. Útközben megálltunk Pécsváradon, ahol, mint megtudtam, Pannonhalmához hasonlóan Szent István alapított bencés apátságot még 998-ban, Koppány legyőzésének örömére. Az apátság aztán egy időben várként üzemelt, ma múzeum és szálloda, de csak nyáron van nyitva. Aztán Pécsett is sétáltunk egy kicsit, megnéztük a dzsámit, a székesegyházat és a tavaly megnyitott ókeresztény sírkamrákat. Ebben az tetszett a legjobban, ahogy a föld alatti sírkamrákat teljesen bejárhatóvá tették: végig függőfolyosókon vezetik a látogatókat, tehát soha kell (nem is lehet) a feltárt kövekre, építményekre lépni, ugyanakkor mindent remekül látni. A folyosó néhol a kripta fölött megy el, ilyenkor felülről lehet belátni, máshol bemegy a sírkamra alá, akkor meg a freskókkal díszített mennyezetet lehet megcsodálni. Egyedül a legfeljebb ötperces, folyamatosan ismétlődő és mindenütt hallható zenei aláfestés volt zavaró.
Este aztán, miután elfoglaltuk a szobánkat a Bock panzióban, házigazdánk borát kóstoltuk meg, vacsorával egybekötve. Aki persze valamit is tud a magyar borokról, annak nyilván nem kell a Bock bort különösebben bemutatni. Az általunk kiválasztott sor hatféle borból állt, kezdődött
egy zamatos hárslevelűvel, és befejeződött a Royal Cuvée fantázianévre hallgató, decinként 700 Ft-ot kóstáló testes, zamatos vörösborral. Hozzá kell tenni: mindehhez az érkezéskor kapott törköllyel alapoztunk.
Másnap megnéztük a siklósi várat, meg magát Siklóst is. Utóbbit sikerült szombat 13 óra utánra igazítanunk, addigra meg minden bezárt, az utca teljesen kihalt volt, pedig amikor megérkeztünk 11 körül, még egész sok embert láttunk. Hiába, vidéken más ritmusban élnek az emberek. Siklósról hazafelé menet betértünk a Vylyan pincészetbe egy pincelátogatásra, ami szintén érdekes volt, megtudtam például, hogy pontosan mi is a törköly (mármint nem a pálinka, hanem amiből készül), ti. az a szőlőhéj-, szár- és magegyveleg, ami azután marad, hogy a lepréselt szőlőt állni hagyták majd leszűrték a levét.
A délután ismét Villányban talált minket: miután a kocsit leraktuk a szálláson, elindultunk felfedezni a pincesort és megismerni a helyi, kevésbé ismert szőlősgazdákat. Mivel a pincék többsége este 8-kor bezárt (némelyikük már 6-kor), elég korán kellett kezdeni az ismerkedést. Az este végére megállapítottuk, hogy azért Villányban is lehet a Bocknál olcsóbb, finom vörösbort kapni.
Vasárnap a hazautat is ráérősre vettük, ismét betértünk Pécsre, ahol minden előre kinézett múzeumot zárva találtunk, Szekszárdon dettó, úgyhogy végül itt is csak egy kávéra álltunk meg.
Este aztán, miután elfoglaltuk a szobánkat a Bock panzióban, házigazdánk borát kóstoltuk meg, vacsorával egybekötve. Aki persze valamit is tud a magyar borokról, annak nyilván nem kell a Bock bort különösebben bemutatni. Az általunk kiválasztott sor hatféle borból állt, kezdődött
egy zamatos hárslevelűvel, és befejeződött a Royal Cuvée fantázianévre hallgató, decinként 700 Ft-ot kóstáló testes, zamatos vörösborral. Hozzá kell tenni: mindehhez az érkezéskor kapott törköllyel alapoztunk.
Másnap megnéztük a siklósi várat, meg magát Siklóst is. Utóbbit sikerült szombat 13 óra utánra igazítanunk, addigra meg minden bezárt, az utca teljesen kihalt volt, pedig amikor megérkeztünk 11 körül, még egész sok embert láttunk. Hiába, vidéken más ritmusban élnek az emberek. Siklósról hazafelé menet betértünk a Vylyan pincészetbe egy pincelátogatásra, ami szintén érdekes volt, megtudtam például, hogy pontosan mi is a törköly (mármint nem a pálinka, hanem amiből készül), ti. az a szőlőhéj-, szár- és magegyveleg, ami azután marad, hogy a lepréselt szőlőt állni hagyták majd leszűrték a levét.
A délután ismét Villányban talált minket: miután a kocsit leraktuk a szálláson, elindultunk felfedezni a pincesort és megismerni a helyi, kevésbé ismert szőlősgazdákat. Mivel a pincék többsége este 8-kor bezárt (némelyikük már 6-kor), elég korán kellett kezdeni az ismerkedést. Az este végére megállapítottuk, hogy azért Villányban is lehet a Bocknál olcsóbb, finom vörösbort kapni.
Vasárnap a hazautat is ráérősre vettük, ismét betértünk Pécsre, ahol minden előre kinézett múzeumot zárva találtunk, Szekszárdon dettó, úgyhogy végül itt is csak egy kávéra álltunk meg.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)