Ma háromhetes a fiam. A nőgyógyász szerint holnap kellett volna megszületnie, de hát mit csináljunk, nem akart tovább várni, gondolta, megnézi, milyen a kinti világ. Bő másfél hete van itthon. Szuper gyerek, rendesen eszik, szépen és sokat alszik, és amikor nem alszik, akkor is jól elvan magában, nézelődik, nyekereg egy kicsit magának (leginkább rövid „e” hangok sorozatát – „e-e-e” – hallatja). Sírni alig halljuk, azt is leginkább fürdés előtt-közben-után, mert azt még nem sikerült igazán megszoknia. De gyakorló szülőktől hallom, hogy ez nem is megy azonnal, beletelik egy-két hétbe, egy hónapba, jó esetben, mire a gyerek rájön, hogy a fürdés jó dolog.
Ezen a héten már sétáltunk is vele. Először csak az erkélyre tettük ki levegőzni pár percre, aztán a gyerekorvos bátorítására elmerészkedtünk vele a parkba, meg a közellakó nagyszülőkhöz egy rövid látogatásra, ma meg már autóztunk is vele Gödre, a távolabbi nagyszülőkhöz. Miklós remekül viseli az utazást, a legnagyobb részét békésen átalussza a mózeskosarában.
Az éjszakáink is nagyon nyugodtan telnek, Miki négyóránként eszik, aztán alszik tovább. Így aztán mi is jól alszunk, a körülményekhez képest igazán kipihentek vagyunk. Szumma szummárum, minden tökéletes.
Megjegyzés küldése