Gondolom, már minden olvasóm tudja e-mailekből, SMS-ekből, de azért a teljesség kedvéért ideírom: múlt csütörtökön, július 10-én délután negyed hatkor megszületett a fiam, Miklós. Születésekor 2650 grammot nyomott, és 48 centi hosszú volt. Három héttel korábban érkezett a vártnál, de szerencsére mindene rendben van és teljesen egészséges, csak a levegőt vette egy kicsit szaporábban a fiú, mint ahogy azt az orvosok szerették volna, így aztán egy kicsit tovább tartjá bent, mint a többi újszülöttet. A szülésen végig ott voltam, szerencsére az előzetes félelmeim, hogy el fogok ájulni, meg hogy velem majd többet kell foglalkozni, mint Gabival, nem igazolódtak be, és valóban életem egyik legnagyobb és legszebb élménye volt. Előbb láttam Mikit, mint Gabi, még össze volták kötve köldökzsinórral és én már gyönyörködhettem benne, és néhány perccel később, a mosdatás és méricskélés után még a kezembe is foghattam egy kis ideig. Most úgy néz ki, hogy hétfőig még bent marad, de Gabi napközben vele van és szoptatja.
Tulajdonképpen még jól is jött itthon ez a kis plusz idő, mert mi bizony számítottunk még arra a három hétre a lakás rendbetételénél. Amikor elindult a szülés, még minden a feje tetején állt, a kiságy befejezetlenül, a lakást elborította a kosz, stb. Az első hétvégén anyósom segítségével végigtakarítottunk mindent, rohamtempóban befejeztem a kiságyat is (ebben Tomi barátom segített), így aztán mostanra már minden készen áll Miklós fogadására. Én szabadságot vettem ki augusztus 10-éig, hogy legyen bőven idő alaposabban megismerkednünk egymással. Nagyon izgalmas érzés apának lenni, mindenkinek csak ajánlani tudom!
Megjegyzés küldése