Régen nem írtam blogbejegyzést (leszámítva persze a legutóbbit, amit néhány perce küldtem el), ezért tömören, pár szóban arról, hogy mi is történt a héten.
Voltunk például színházban, megnéztük a Koldusoperát Alföldi Róbert rendezésében. Ez volt a harmadik alkalom, hogy ezt a darabot színpadon, élőben láttam, és egyszer talán tévés közvetítésben is, mindenképpen egyike azoknak, amiket a legtöbbször láttam. Eleinte furcsa volt, hogy a díszlet eléggé minimális volt, leginkább a metróban régen mindenütt megtalálható, ma már csak egy-egy állomáson látható sárga, piros és narancsszínű, műanyag sorszékek domináltak, de voltak használt autógumik és rozsdás vashordók is, no meg egy dobogó. Aztán a mozgás is kevés volt, igaz, akkor nagyon határozott, egyértelmű. De aztán mindkettőt megszoktam, és rájöttem, hogy egy nagyon erős, letisztult előadásról van szó, ahol a szöveg nagyon él. Így is volt azonban pár furcsa, meghökkentő momentum, amire nem találtam magyarázatot. A legfurcsább (bár nem az egyetlen) az volt, amikor a második (középső) felvonás végén a nagy közös éneklésbe egyszer csak bekapcsolódott egy ember (nyilvánvalóan színész) a nézőtérről, fellépve (helyesebben inkább, az elhelyezésből adódóan lesétálva) a színpadra a főszereplővel együtt duettként énekelte el a dalt, és mikor a többiek abbahagyták, és levonultak a szünethez, ő még akkor is folytatta, sőt, még akkor is, amikor néhány statiszta letekerte a tűzcsapról a tömlőt, és egy vastag, erős vízsugárral kitartóan locsolni kezdte. Ez az epizód semmiben nem kapcsolódott sem az előzményekhez, sem ahhoz, ami utána következett.
Voltunk ELTE Jeges Esten is, csütörtök este fél tíztől kb. két órát, immár harmadszor (egyszer még tavaly télen, egyszer pedig ősszel), iszonyatos sokan voltak, de jó hangulata volt, és máshogy úgysem nagyon van esélyünk hétköznap este eljutni a jégre, mint egy ilyen különrendezvényen. Az új korcsolyám, amit az idei szezon kezdetén vettem, nagyon jól bevált, sokkal kényelmesebb, mint az előző, és a két órát úgy tudom végigkorcsolyázni, hogy közben alig fájdult meg a bokám.
Pénteken pedig a Széchenyi-fürdőben voltunk, élményfürdő, száraz- és gőzös szauna, gőzfürdő, szóval teljes vízterápia. A fürdőzés után pedig, péntek lévén, rock-koncert az Old Rams szórakozóhelyen. Gabi öccsének új zenekara lépett fel, amely az eddig megszokottnál keményebb, populárisabb zenét játszik. A közönség egyébként nem volt túl népes, talán egy tucatnyian voltunk, jobbára barátok és családtagok, de azért kikapcsolódásnak jó volt.
Megjegyzés küldése