Miklós kedvenc rajzfilmsorozata a Rejtélyek Tesz-Vesz Városban c. opusz, amelynek 4 DVD-je, összesen 26 epizódja van a birtokunkban. Ezekben a kisfilmekben a Tesz-Vesz Városból ismert figurák, nevezetesen Cicó, Cicus, Egon a kukac, valamint Dafke és Poca, a folyton veszekedő ikermalacok erednek különböző rejtélyek nyomába. Miklós minden este megnéz három epizódot, vacsora előtt. Általában megpróbáljuk rábeszélni valamiféle változatosságra, mert persze sok más mese DVD-nk van, de ezek a kísérletek vagy eleve elutasításra találnak, vagy ha sikerrel járunk is, a másik mese megtekintése után csak nagyon-nagyon nehezen, többnyire némi toporzékolás árán veszi tudomásul, hogy ez nem a szokásos három Tesz-Vesz Város előtt, hanem helyette volt.
Ettől némileg függetlenül az utóbbi hetekben egyre fogékonyabbnak mutatkozik a szerepjátékokra. Először kisbabásat kezdett játszani a nagymamájával, ami még érthető is, Kornél kellő példát és motivációt biztosít ehhez. Aztán elkezdtem neki mondani, hogy játsszunk inkább nagyfiúsat, mert az milyen jó már, amikor pl. egyedül fel tudja venni a trikóját. Ezután pár napig nagyfiúsat játszottunk, ami abban is megnyilvánult, hogy bármikor szóltunk hozzá, pl. "Gyere Miklós, vegyünk zoknit!", kijavította, miszerint "Gyere nagyfiú, vegyünk zoknit!", és vagy beadtuk a derekunkat, vagy csak hosszas unszolás hatására fogadta el az eredeti változatot. Pár napja aztán rájött, hogy ez a szerepjáték kiterjeszthető. Azóta a családom átalakult Tesz-Vesz Várossá: Miklós már nem Miklós, hanem Cicó, Kornélból Egon lett (a kis kukac!), Gabi természetesen Cicus, én pedig megkaptam Dafke rendkívül hálás szerepét. Mi igyekszünk néha kitörni ebből a szereposztásból, de Miklós mindig résen van, és rendkívüli alapossággal javítja a megszólalásainkat. A legfárasztóbb az benne, hogy akkor is javít, amikor a mondatban egyáltalán nincs is név - ilyenkor természetesen belerakja az elejére. Kíváncsi vagyok, mikor unja meg.
Megjegyzés küldése