Az egyik hír, hogy elkészült a szemüvegem, tegnap munka után mentem érte. Este már azzal néztem filmet, most meg próbálom, milyen vele a monitor előtti munkavégzés. Sajnos vagy szerencsére, de sokat számít, sokkal többet, mint gondoltam. Újra felfedeztem, hogy van olyan szín, hogy fekete. Ha ugyanis leveszem a szemüvegem, minden, amit fekete, kicsit kiszürkül, gondolom attól, hogy a környezetében lévő fehértől behomályosodik. Máris lejjebb kellett vennem a kontrasztot meg a fényerőt a monitorokon, mert szemüveggel egyszerűen vakított, olyan éles volt minden. Fénykép még nincs, de lesz.
A másik nem annyira hír, mint inkább megfigyelés. Piros metróval járok munkába, elég sok a "tér" nevű megálló, főként azon a szakaszon, ahol járok. Konkrétan van négy egymás után (Moszkva, Batthyány, Kossuth, Deák), aztán egy kihagyás majd még egy (Blaha), ebből én négyet érintek, hármat hallok bemondani minkét irányba. Az őskövület bemondórendszert, gondolom, nem kell senkinek bemutatni, a hangminőség hagy kívánni valót maga után, a turista (még ha magyar is) örülhet, ha megérti, amit mondanak. Nemrég feltűnt, hogy ennek köszönhetően én mindig úgy hallom, hogy "a Deák térd következik", "a Kossuth Lajos térd következik". Akkor is így hallom, amikor direkt igyekszem nem így hallani.
Megjegyzés küldése