USD váltás

Már többször írtam róla, hogy amikor hazajöttem az USA-ból, a dollár az euróhoz képest 1.21-en állt, és hogy akkor többen is (köztük pénzügyi szakértők) azt tanácsolták, hogy ne váltsam be rögtön a spórolt pénzemet, inkább várjak, mert most épp elég gyenge a dollár, de lesz ez hamarosan jobb is. A történet folytatását ismerjük: a dollár innen eleinte lassú, de egyenletes, végül egyre gyorsabb eséssel folytatta, a tetőzés valamikor 2008 májusa környékén volt, közel 1.60-as értéken. A közvetlenül ezt megelőző időszakban esett talán a legdurvábban. Mindez jól megfigyelhető az alábbi diagramon (amin két év árfolyamalakulása figyelhető meg):


Mondanom sem kell, hogy a három éve rossznak mondott 1.21-es árfolyamot azóta sem sikerült elérni, megközelíteni is csak egyszer, a piros körrel jelölt napon, ami történetesen november 4-e, az elnökválasztás napja. A történet legszebb része még csak most jön: nagyrészt előzetes elhatározás alapján én pontosan ezen a napon váltottam át az összes itthoni bankban elhelyezett dollármegtakarításomat. (Történetesen nem euróba, hanem a szokatlanul magas betéti forintkamatok miatt forintba, de ez már szinte mellékes.) Úgy sakkoztam, hogy a választások közeledtével, ahogy a következő elnök személye egyre biztosabbnak látszik a közvélemény-kutatások alapján, erősödik a bizalom, stabilizálódik az amúgy gyengélkedő gazdaság, ahogy az ilyen helyzetekben lenni szokott; pláne hogy a tékozló republikánus kormányzat után ismét demokraták jönnek. De ennél továbbmentem, és azzal számoltam, hogy a választások másnapján „kiderül”, hogy a dollárárfolyam már réges-régen nem elsősorban az amerikaiak belügye, saját hatásköre, hanem sokkal inkább a globális kapcsolatok és piacok függvénye, elsősorban Kínáé és Európáé; egy új elnök sokkal kevesebbet tud tenni most, 2008-ban, 2009-ben a gazdaság fellendítéséért, mint annak idején Roosevelt a New Deallel. És amint ez kiderül, az árfolyam hamar visszaáll a választásokat megelőző szintre. Így lőttem be már hónapokkal előre a választások napját akcióm céldátumaként, és, amint a mellékelt ábra mutatja, nagyon bejött. Persze az is lehet, hogy a fenti gondolatmenetem komplett marhaság, és csak oltári nagy szerencsém volt. (Szerencsém egyébként biztosan volt, függetlenül attól, hogy jól gondolkoztam-e vagy sem.)

Ha már a diagramot nézegetjük, érdekes megfigyelni, hogy még egy markáns lokális minimum van, mégpedig pontosan szeptember 11-én (ez a diagramról nem olvasható le ilyen pontosan, ezért kénytelenek lesztek nekem elhinni). Nem tudom, hogy az évfordulónak volt-e bármilyen gazdasági hatása, vagy csak a véletlenek összjátékáról van szó, mindenesetre e nevezetes nap után majdnem egy hónapra volt szükség, hogy megdőljön a rövidtávú rekord.