Szinuhe

Most épp ezt olvasom, Mika Waltari könyvét az Ehnaton-korszakról, egy orvos szemén keresztül. Gabi könyvei között találtam a polcon. Amikor történelmi regényt olvasok, szeretek utánaolvasni, hogy a jelenlegi ismeretek alapján mi történelmi tény, mi fikció, mely szereplők valósak, melyek kitaláltak, stb. Otthon ehhez általában a papíros lexikonokat szoktam használni, az Emberiség krónikáját meg a Britannica Hungarica-t. Itthon... Vicces ez az itthon-otthon dolog: amíg Nashville-ben laktam, addig is volt egy ilyen kettősség, a második évben kint is otthon éreztem magam, meg persze itthon is. Amióta Gabival élek, azóta is van itthon meg otthon, azaz Nap utca és Göd. No mindegy. Szóval itthon nincs papírlexikon (na jó, van néhány kötetnyi Révai), sebaj, van internet és Wikipédia. És legnagyobb megelégedésemre a magyar Wikipédia vonatkozó cikkei részletesek, igényesek, forrásokkal alátámasztottak. Ja, és a Tutanhamonról szóló a legújabb fejleményeket is tartalmazza, a 2005-2006-os vizsgálatok eredményeit, amik a papíros lexikonokban aligha lennének benne, a Révaiban bizonyosan nem. És azt még nem is mondtam, hogy magáról a regényről is van szócikk...

Halkocsonya, flódni, tojásmalac

Hát ez a karácsonyi szezon is véget ért... Idén egy kicsit másképp alakultak a szokásos családi programok mint eddig, tekintve, hogy ma négy hónapja házas ember vagyok, de úgy tűnik, sikerült úgy megoldani, hogy mindenki elégedett legyen. Csakúgy, mint a korábbi években, az én családom megállapodott, hogy idén "szegény karácsony" lesz, hiszen mindenkinek megvan mindene szerencsére, minek vennénk egy csomó felesleges dolgot, aztán persze maradt minden a régiben, sok-sok csomaggal a fa alatt. Az sem új, hogy ilyenkor rengeteget eszünk, talán csak az volt az új elem, hogy ezúttal 24-én két komplett karácsonyi menüt ettünk végig Gabival: egyet nálunk ebédre, amikor az én családom jött ünnepelni, egyet meg késő este apósoméknál. Persze másnap és harmadnap is folytatódott a zabálás, úgyhogy 27-én kifejezetten jól esett már egy böjti napot tartani, és némi éhséget is érezni a változatosság kedvéért.

A szilvesztert a tavalyihoz hasonlóan csendesen, kettesben töltöttük, igaz, délután, kora este vendégségben voltunk egy régi-régi jóbarátomnál, babazsúrban, ui. olyan barátokat hívott meg (minket leszámítva), akiknek kisgyerekük van. (Nekik most volt egy éves a lányuk.) De éjfélre már itthon voltunk, és virslit ettünk. Meg csináltunk tojásmalacot, amit még gyerekkoromban a nagymamámtól tanultam. A tojásmalac elkészítése nagyon egyszerű: végy egy főtt keménytojást meghámozva. Párizsiból vágj neki orrot (egy kúp alakú darabka), füleket és farkat, ezeket illeszd a tojáson ejtett bemetszésekbe a megfelelő helyeken. A szemeket borsból vagy szegfűszegből rakd ki (utóbbi sokkal könnyebben marad a helyén), és már kész is a malacod. BÚÉK!