Villámcsapás

Az xkcd nevű webes képregénycsíkok (francba, a „comic strip”-nek nincs jó magyar fordítása) rendszeres olvasója vagyok. Vajon ómennek kell-e tekintenem, hogy egy nappal az esküvőm előtt a fenti „történet” jelent meg?

Tettenérés

Azt írja a Népszabadság, hogy szoborlopás közben tettenértek egy férfit. Ami, akárhogy is nézzük, szerencsésnek mondható a korábbi esetekhez képest. Csakhogy, ha hinni lehet a cikknek, mire tetten érték, addigra már lefűrészelte a szobrot a helyéről, az okozott kár tehát így is milliós (persze legalább megvan a szobor). Továbbá a tettes egy hajléktalan férfi, és most akár öt év börtönbüntetésre számíthat. Namármost én nem kétlem, hogy egy hajléktalan számára is az egyik legfontosabb dolog a szabadság, de a börtönben kap rendes ellátást, van rendes ágya (az aluljáró betonpárkányához viszonyítva mindenképpen az még a börtönpriccs is), biztonságban van (értsd: nem rabolja ki a többi hajléktalan) és mindez egy fillérjébe sem kerül. Nemúgy nekünk, adófizetőknek. Persze nyilván nem ilyen idilli a helyzet, különben minden hajléktalan betörne valahová, vagy ellopna valamit, aztán boldogan várná a börtönbüntetést, de azért mégiscsak elgondolkodtató. Ennél sokkal gazdaságosabb és elrettentőbb büntetés lenne közmunkára fogni.

Last minute

Bő három órán belül megnősülök, legalábbis papíron. Ma van ugyanis a polgári szertartás, amit Gabival tkp. csak formaságnak, adminisztrációnak tekintünk, lévén hogy az Esküvőnk szombaton lesz. Nem is csinálunk nagy felhajtást körülötte, csak a szülők meg a két tanú lesz ott. De azért valahol, legbelül mégicsak nős ember leszek ma délutántól kezdve...

Never more

Nem, sajnos nem Poe-ról lesz szó. Szombaton, mint arról bizonyára mindenki értesült már számos hírforrásból, megalakult a Magyar Gárda, Magyarország legújabb szégyene. Nem akarok hosszan írni róla, sokan sokmindent leírtak már, és még le is fognak. Most inkább a Vár aljába szervezett ellentüntetésről szólnék, amin én is jelen voltam.

Régóta voltam utoljára tüntetésen, hirtelenjében nem is tudom, mikor. Az utóbbi években egyre kevesebb kedvem volt élni ezzel a jogommal, látva, hogy hányan hányféleképpen éltek vissza vele. De most úgy éreztem, hogy muszáj. Sajnos elég kevesen voltunk, és ami még szomorúbb volt a számomra, hogy fiatalok alig voltak. A tömeg zömét, kb. 90%-át a szüleim generációja adta, voltak még néhányan idősebbek is, korombeliek azonban csak elvétve akadtak. Igyekszem azzal magyarázni, hogy a korosztályom zöme az elmúlt 15 év politikáját látva közönyössé vált, és egyszerűen nem is tájékozódik arról, hogy mi zajlik az országban, vagy csak rálegyint. Ezzel az érveléssel csak az a baj, hogy a szélsőjobbnak igenis sikerül megmozgania a fiatalokat, és ha szerencsére nem is túl nagy százalékban, akkor is nagyobb mértékben, mint a józan és normális civil kezdeményezéseknek.

A demonstráció egyébként gyorsan és csöndesen zajlott, volt három beszéd, amelyek hol jobban, hol kevésbé tetszettek, de ez normális. Ami mindenképpen sok volt nekem, az az volt, amikor a végén a vezérszónok felszólította az embereket, hogy olyan hangosan skandáljuk együtt a "Soha többé fasizmust" jelmondatot, hogy az felhangozzék a várba is, az avatás helyszínére. Na ez az, amire nem vagyok hajlandó, semmilyen körülmények között: együtt, tömegben skandálni bármilyen jelmondatot, bármilyen céllal. Hiszen ez is egyfajta hiszterizálás, a tömegpszichózis egy vállfaja, alapja, és így némileg (ha csak távolról is) hasonatos ahhoz, mint ami ellen demonstrálunk! Ne legyünk már birkák!

Magyar-olasz és 3D fogkrém

Szerda este fél 11 van, nézem a TV-ben a magyar-olasz meccset. Ezt se gondoltam volna, de olyan üvöltés szűrődött be az utcáról, hogy be kellett kapcsolnunk. Épp egyenlítettek a magyarok 1:1-re. Pár perc múlva aztán megítéltek a csapatnak egy 11-es, az is bement, 2:1, most meg, az előbb, egy gyönyörű (tényleg!) akciógóllal 3:1. A világbajnok ellen. A magyar válogatott. 10 perc van hátra a meccsből, a stadion tombol. Nem semmi.

Más: vettünk egy fogkrémet, hogy asszongya, 3D white, azaz 3D tisztítóhatás. Azt meg hogy, mélységében tisztítja a fogat a zománc alatt is? Merthogy amúgy a felület, ugye, akármilyen göröngyös is, csak 2D marad... Igaz, a 4D ultrahang után már semmin nem szabad csodálkozni a geometriát illetően.

Fából vaskarika

A SZTAKIban (ahol dolgozom) a földszinten italautomata kínálja igen kedvezményes, 20 Ft-os egységáron a termékeit, elsősorban kávé- és capuccino-féleségeket. No nem valami elsőosztályú italokat, de ennyi pénzért mit vár az ember. Néhány hónapja a meglévő automata mellé beálliíottak egy szakasztott ugyanolyat, akkor azt gondoltam, talán azért, mert ami volt, időnként meghibásodott, kávé nélkül hagyva az épület dolgozóit. Ma viszont meglepetten tapasztaltam, hogy a második automata kínálata megváltozott, és olyan új, izgalmas elemek kerültek a listára, mint "rumosdió", "madártej", vagy "frappé". (A rumosdiót épp most szürcsölgetem, egész kellemes: lényegében kakaó, halvány, de érezhető rumosdiós ízáranyalattal.)

A frappé mellett azonban megjelent még egy elem, és itt elérkeztünk a bejegyzés címét adó konstrukcióhoz, ti. a "forró frappé". (Gy.k. a frappé a frozen capuccino = frapuccino egy változata. Volt idő, hogy ezt nem tudtam, és épp Karácsony táján Manhattanben az utcán sétálgatva, alaposan átfázva, kedvem szottyant egy nagy pohár forró kávéra. Betértem az első Starbucksba, és a hosszú listából sikerült pont a frapuccino-t választanom. Izgalmas neve volt. Naná, hogy nem melegített át.) Azt hiszem, ez az ital elfoglalhatja méltó helyét a "műanyag üveg", és a "láma guru" között. (Utóbbihoz magyarázatként: mindkettő ugyanazt, ti. vallási vezetőt jelent az eredeti hindiben és tudomisén melyik indiai nyelven. Érdekes, hogy a magyar szlengben gyökeresen ellentétes a jelentésük. No persze a láma eredetének ismeretében ez nem is olyan meglepő.)

Daubner

Már egy ideje eldöntöttük, hogy az esküvői tortánkat a Daubner cukrászdától rendeljük. Most megpróbáltam megtudni, hogy ráér-e még jövő héten leadni a rendelést, vagy jobb lenne ezen a héten letudni. Elsőként tehát ellátogattam a honlapjukra: www.daubner.hu. Hát a dizájnt nem vitték túlzásba, az biztos: legnagyobb betűkkel az olvasható, hogy "készítés alatt", emellett szerencsére legalább nyitvatartási információ és telefonszám található.

Nosza, hívjuk fel őket. Egy csöngetés után azonnal felveszi egy kellemes hangú hölgy: "Jónapot kívánok, ön a Daubner cukrászdát hívta", de ezután rájövök, hogy bizony automatával beszélek. Elmond néhány alapvető információt: nyitvatartás, rendelésfelvétel csak személyesen, előleg ellenében, stb., majd közli, hogy köszönjük hívását, viszonthallásra. Remek. Van egy mobilszám is, ott ugyanezt kapom, csak épp két csöngetés után, és persze magasabb percdíjért. Úgy tűnik, nem marad más, mint a személyes találkozó.

Parkolás robotpilótával

Érdekes autós kütyüről ad hírt az SG.hu. Az eszköz segít a parkolóhely megtalálásában (automatikusan jelez, ha elmész egy alkalmas hely mellett), aztán meg magától elvégzi a beparkolást, már ami a kormánymozdulatokat illeti, neked csak a gázt meg a féket kell adagolnod.

Eddig a hír. Nade. Ki az, aki tud vezetni, de nem képes parkolóhelyet találni? Na jó, elég sokan, de ki az, aki akkor sem képes parkolóhelyet találni, ha egyébként van szabad hely? Aztán az eszköznek az is kell, hogy a hely legalább 1.4 méterrel hosszabb legyen a kocsinál. Ami azért elég sok, ekkora helyre nem nagy kunszt beállni. Amikor centizgetni kell, akkor kellene valami hathatós segítség, mint például a hátsó ütközőbe épített kamera a tolatáshoz, de ez egyelőre csak a drágább modelleken van.

Egy hét – három hét

Az elmúlt egy hetet (közepe táján a születésnapommal) a Balatonon töltöttem, a lellei borhét apropóján. Gabiéknak ugyanis (talán már említettem is) nyaralójuk van Balatonlelle Boglárhoz közeli végén, a parttól kényelmes távolságra. A lellei borhét pedig augusztus 3-tól egészen 12-ig tartott, a lellei főtér, a vasútállomás és a móló közelében, ami a nyaralótól még kapatosan is csupán egy kényelmes húszpercnyi gyalogolás. Az eseményen a környék közel kéttucat pincészete képviselteti magát, és a kóstolás egészen elfogadható árú, decinként 100 Ft (ennél csak drágább bornapokon voltam az ország más részeiben).

És hogy legyen tétje is a dolognak, célunk volt, hogy a szűk három hét múlva esedékes lakzira (apropos, lakzi vagy lagzi?) válasszunk egy félédes vagy édes fehérbort, kiegészítendő az étterem kínálatát, valamint hogy házi főzésű pálinkára is szert tegyünk nagyobb mennyiségben. Jelentem, mindkét célt hiánytalanul sikerült teljesíteni.