Házibuli, rákenroll

Lakásavatót, tartunk, bezonyám. Ami különösen nagy teljesítmény azt tekintve, hogy csak hétfőn vágtam bele a csapba a mosogatót (azóta volt egy finom kis "csőrepedés" is, ti. nem húztam meg eléggé a csap vízbekötését, a szorítóbilincs egyszer csak elengedett, és vastag sugárban dőlni kezdett a víz; még jó, hogy otthon voltunk), és a három szobából csak egyben volt hozzávetőleges rend. De egy ilyen határidő, meg cirka harminc ember látogatásának réme fantasztikus, hogy össze tudja rántani az embert. Másfél nap alatt egészen kipofoztuk a lakást, csináltunk kaját, bevásároltunk piákat, és még aludtunk is vagy 7 órát az éjszaka.

Agyő, diákstátusz

Jövő január az utolsó hónap, hogy hallgatói jogviszonyban leszek. Mostanáig élveztem a különböző kedvezményeket, többek között azt, hogy a MÁV járatain 67.5%-os kedvezménnyel utazhatok. Évekkel ezelőtt csak 50%-os kedvezmény járt (ún. diákjegy), kivéve a lakhely és az iskola között, ahol 67.5%-os (ún. tanulójegy). Ezt aztán egységesítették 67.5%-ra. Most viszont úgy tűnik, megszüntetik, és jövőre már csak a lakhely és az iskola között lesz igénybe vehető:

kilenc kedvezménykategória szűnik meg, köztük az esti és a levelező tagozatos hallgatók vasúti kedvezménye, a nappali tagozatos diákok pedig csak a lakóhelyük és az iskola között utazhatnak kedvezménnyel

A legjobbkor.

Boldog mikulást!

Már úgyis rég volt videó, hát tessék:

Egy határállomás halálára

Hegyeshalom. Hányszor mentünk arra át nyugat felé. Persze eleinte a háromévenként egyszer kiadott útlevéllel, fejenként 50 dollárral a zsebben, jobb- és balfelől a vasfüggöny szögesdrótjai között. Később már sűrűbben, de még mindig kettős határellenőrzéssel. Aztán jött a páneurópai piknik, a négy ellenőrzést lecsökkentették kettőre, konvertibilis lett a forint (addigra a limit már úgyis olyan magas volt, hogy az átlag turista nem használta ki). 2004 májusában a vám megszűntével a két ellenőrzés tovább csökkent egyre, útlevél helyett a személyi is elég lett. És most nagyon úgy tűnik, hogy ez az egy se húzza sokáig: jövő decemberben belépünk a schengeni övezetbe, és hamarosan úgy hajtunk át lassítás nélkül az egykor volt határon, hogy észre sem vesszük.

Nyelvromlás

A Wikipédián megint felmerült a nyelvromlás kérdése, amikor egy új szerkesztő (Márta) sajnálkozni kezdett a fájl szó használatán. Én ebben a kérdésben az elmúlt évek során fokozatosan Nádasdy-hívővé váltam. Ezt írtam válaszként:

Nyelvromlásról beszélni, csak azért, mert olyan szavak jelennek meg a magyar beszédben, ami valaki(k)nek nem tetszik, erős túlzás. Nekem nagyon nem tetszik az unszimpatikus (anti, könyörgöm!), meg a bepróbálkozom, de ettől még ezek aktívan használt magyar szavak. Ezernyi olyan szót lehetne mondani, amik lefogadom, hogy nem szúrják Márta szemét (pl. mit szólsz a vártához, a stanglihoz, a spicchez, a kurtához, a frisshez, és még sorolhatnám napestig), amik ezelőtt száz-kétszáz évvel semmivel sem voltak magyarabbak, mint a Landwirtschaftausstellung. A fájl valóban kilóg kissé a magyar kontextusból, de adjunk neki időt, és szépen integrálódni fog, kikopással vagy bővüléssel. Az akta, irat, stb. borzalmas, mert a file-ok (csak így, ángolosan) NEM iratok vagy akták (egy videófájl, egy fénykép pl. mennyiben irat?), az állomány nevű borzalom meg a file angol szó egy másik jelentésének (t.i. katonai alakulat) tükörfordítása, ezen az alapon reszelőnek vagy ráspolynak is nevezhetnénk. Bocsánat, hogy ezt mondom, de nyelvromlásról nagyon sokszor olyanok beszélnek, akik huzamosabb ideje külföldön élnek, és azt tapasztalják, hogy a mai magyar nyelv már nem egészen ugyanaz, mint amit ők 5-10-20 éve itt hagytak. De ez nem nyelvromlás, csak változás. Ami meg a WP-t illeti: nekünk nem az a feladatunk, hogy "védjük" a nyelvet, hanem hogy használjuk. Az más kérdés, hogy ha tehetjük ezt választékosan, akkor tegyük. De új szavakat kitalálni és bevezetni, az nem a mi feladatunk.