Semmik vagyunk, s minden leszünk

Becsület szavamra, nem tudtam róla. Nemrég írtam a második Nagy Nemzeti Átnevezési Hullámról, Tarlós magánvállalkozásáról, és ironikusan javasoltam a Köztársaság tér átnevezését is. Hát úgy látszik, van, aki komolyan gondolta. No comment.

Kávémenedzser

Pár hónapja egyszer, mikor ebéd után felraktam főni egy adag kávét a hagyományos kotyogósban, és aztán mentem vissza folytatni, amit félbehagytam a lakás másik felében, megkértem Miklóst, aki ott téblábolt a konyha közelében. hogy figyeljen, és szóljon, ha kotyog a kávé. Akkor rögtön nem sikerült megértenie (vagy megjegyeznie) a feladatot, végül én hallottam meg a kotyogást. Másnap újra előjött a kérdés, ezúttal teljes sikerrel, Miklós a megfelelő pillanatban egy "Apuci, kotyog a kávé!" felkiáltással jelezte, hogy eljött az idő. Sőt, annyira belejött, hogy azóta nem főztem még úgy kávét, hogy a gyerek ne szólt volna, pedig nem is kértem. Ráadásul azóta elkezdett nyelvi játékokat játszani, például kicseréli a magánhangzókat egy-egy szóban vagy mondatban, ezért aztán a fenti mondat sokszor valahogy úgy hangzik, hogy "Epici, kityig a kíví!", aztán persze nevet, hogy ez milyen vicces is volt.

A múltat végképp eltörölni

Bajnai Gordon csak énekelte az Internacionálét, a Fidesz viszont meg is valósítja. Lassan gutaütést kapok ettől a nagy átnevezési kampánytól. Szinte már nincs olyan kormányzati hivatal vagy intézmény, amely nevébe ne vette volna bele a "nemzeti" szót. Nemzeti Erőforrás Minisztérium, Nemzeti Adóhivatal, Nemzeti Ügyek Kormánya, és még sorolhatnám. Elcsépelt egy szó lett ez, ami nagy kár.