A felolvasó

Megtöröm a hosszú hallgatást, csak hogy elmondhassam, pár nap híján egy évnyi kihagyás után ismét moziba mentem. Gabi és Miklós a Balatonnál nyaralnak, én a hétköznapokon dolgozom, ezért Pesten vagyok (hétvégenként csatlakozom hozzájuk). Tegnap este Tomi barátommal (és egy ideje kollégámmal) a szalmaságot kihasználandó moziba mentünk, mint régen, az egyetemi évek alatt. Végülis A felolvasó c. filmre esett a választás, és nagyon jó döntés volt. Ha az ember évente egyszer jut el moziba, akkor ilyen kategóriájú, színvonalú filmet érdemes megnézni. A történet egyszerre érdekes és elgondolkodtató, a színészek fantasztikusak, különösen lenyűgözött Ralph Fiennes alakítása, ti. szövege nem sok van, mozgás, gesztus alig, tkp. az egész filmet az arcával, közelebrről a szemével játsza végig, fantasztikus pontossággal és megjelenítő erővel. És aztán itt van az is, hogy valahányszor már azt hinném, hogy a Holokauszt témájában már nem lehet újat mondani a vásznon, akkor mindig jön egy film, ami gyönyörűen rácáfol erre. Ilyen volt anno Az élet szép, aztán jött A zongorista, és most A felolvasó. Nem akarok filmkritikát írni, azt nálam sokkal szakavatottabb emberek már régen megtették, úgyhogy csak buzdítanék mindenkit, hogy ha teheti, feltétlenül nézze meg ezt a filmet.