B., Gordon

Ilyen névvel baloldali kormányzó pártnak új miniszterelnököt állítani ciklus közben: ez még Nagy-Britanniának sem sült el túl jól. Erősen szkeptikus vagyok a tekintetben, hogy ebből bármi jó kisülhet.

Magyar löncshúsnak híg a leve

Egyre több spam-et kapok magyar cégektől, reklámcéllal. Ha van leiratkozási link, akkor csak füstölgök magamban egy sort, aztán ráklikkelek, és bízom benne, hogy komolyan gondolják a leiratkozást. De a legutóbbi levél kicsapta nálam a biztosítékot, és az alábbi, vitriolos választ küldtem el:

Tisztelt Spammer!

Felszólítom, hogy az e-mail címemet azonnali hatállyal távolítsák el az adatbázisukból.  Felhívom figyelmét, hogy kéretlen körlevél írása a leiratkozás lehetőségének említése nélkül nem csak etikátlan, hanem tudtommal a szokásos internetszolgáltatói szerződésekbe is ütközik.

(Nem túl nagy) tisztelettel,

Hanák Dávid

Mit mondjak, jól esett. Arról már nem is tettem említést, hogy a levelülköz még egy Excel file is volt csatolva.

Túlcsordulás

Az utóbbi hetekben nagyon rákattantam a stackoverflow.com-ra. Annak, aki még nem hallott volna róla, ez lényegében egy fórum programozóknak, ahol (meglepő!) programozással kapcsolatos kérdéseket lehet feltenni, és jó esetben a közösségtől választ kapni. Ami újdonság benne a szokásos fórumokhoz képest, hogy a kérdéseket és a válaszokra is lehet szavazni, és a rendszer automatikusan a szavazatok száma alapján rangsorol mindent. Továbbá a kérdés vagy válasz kiegészítése annak szerkesztésével, nem pedig egy újabb bejegyzés hozzáfűzésével történik. E két működési alapelv már elég ahhoz, hogy a fórumszálak ne burjánozzanak el, és ha van jó válasz, akkor azt könnyen és gyorsan meg lehessen találni: tkp. elég a legelső választ megnézni. A szavazósdit arra is jó, hogy a regisztrált szerkesztők karmát gyűjthetnek vele, és minél több karmád van, annál több mindent csinálhatsz: fűzhetsz megjegyzéseket mások kérdéséhez és válaszához, átcimkézhetsz kérdéseket, sőt, egy ponton túl már mások bejegyzéseit is szerkesztheted (elírásokat, formázást javítandó).

Tetszik benne, hogy egyrészt a kérdések és válaszok nézegetésével sokat lehet tanulni, trükköket, szakmai fogásokat, másrészt annyi időt lehet rászánni, amennyi van. A Wikipédiát is szerettem annak idején, de amint jelentősen csökkentettem a rá szánt időt, már nem működött, mert nem tudtam követni az eseményeket (legalábbis adminként - magányos szerkesztőként talán ment volna, de az a szerep meg nem passzolt nekem). Itt, legalábbis egyelőre úgy tűnik, ha egy hétig rá se nézek, akkor sincs semmi, mert új, megválaszolandó kérdés mindig jön, és új kérdést mindig fel is lehet tenni. Az ember tkp. nem marad le semmiről.

Kb. egy hónapja kezdtem el aktívan használni (már korábban, még Karácsony előtt regisztráltam), és ezalatt az idő alatt nem túl nagy erőfeszítéssel több, mint 1000 karmát gyűjtöttem, pedig azok a témakörök, amikhez rendszeresen hozzászólok (ActionScript, Lua), nem mainstream témakörök, így a leadott szavazatok száma is kevesebb, mint mondjuk a C#-os témaköröben. Az is igaz, hogy nagyobb eséllyel lesz az én válaszom a helyes. Az is igaz, hogy a karma jelentősége magára a site-ra korlátozódik, hozzáértést nem lehet vele mérni. Kicsit olyan, mint az editcount a WP esetében.

Átváltozás

2007 decemberében filmforgatáson vettem részt, erről akkor beszámoltam, igaz, nem túl nagy részletességgel. A film - most már elárulhatom - Kafka: Átváltozás című novellájának adaptációja. A kutatócsoportunk hosszabb idő óta foglalkozik egy panorámakamera-rendszer kifejlesztésével és a különféle lehetséges alkalmazásokkal. (Online demók megtekinthetők a http://www.panocast.com oldalon.) A csoportvezetőnk rendszeresen beszél mindenféle területeken dolgozó emberekkel különböző kreatív alkalmazási lehetőségekről. Az egyik ilyen kapcsolat Kardos Sándor rendező-operatőr volt, aki rögtön nagyon lelkes lett a kamerarendszertől, és egyből a Kafka-novella jutott eszébe, pontosabban az, hogy ezzel a kamerával filmen is meg lehetne jeleníteni az egészet a bogár szemszögéből, ahogy az eredeti műben is Gregor szemével látunk mindent.

A forgatással végeztünk egy hét alatt, de aztán anyagi nehézségek támadtak (ezeket sikerült végül leküzdeni), meg különböző okokból itt-ott csúszott a gyártás, úgyhogy végülis csak tavaly decemberre készült el. Most a produceri iroda, az Inforg stúdió szakmai nap keretében mutatja be a filmet (köszönet a kép hosztolásáért egy kedves kollégámnak). Én sajnos épp nem leszek itthon (aznap utazom el), de mindenkit bátorítanék, hogy január 24-én este 7 órakor tekintse meg a Toldi moziban az elkészült alkotást, és ossza meg véleményét. Kedvcsinálónak néhány rövid részlet megnézhető a weboldalunkon.

USD váltás

Már többször írtam róla, hogy amikor hazajöttem az USA-ból, a dollár az euróhoz képest 1.21-en állt, és hogy akkor többen is (köztük pénzügyi szakértők) azt tanácsolták, hogy ne váltsam be rögtön a spórolt pénzemet, inkább várjak, mert most épp elég gyenge a dollár, de lesz ez hamarosan jobb is. A történet folytatását ismerjük: a dollár innen eleinte lassú, de egyenletes, végül egyre gyorsabb eséssel folytatta, a tetőzés valamikor 2008 májusa környékén volt, közel 1.60-as értéken. A közvetlenül ezt megelőző időszakban esett talán a legdurvábban. Mindez jól megfigyelhető az alábbi diagramon (amin két év árfolyamalakulása figyelhető meg):


Mondanom sem kell, hogy a három éve rossznak mondott 1.21-es árfolyamot azóta sem sikerült elérni, megközelíteni is csak egyszer, a piros körrel jelölt napon, ami történetesen november 4-e, az elnökválasztás napja. A történet legszebb része még csak most jön: nagyrészt előzetes elhatározás alapján én pontosan ezen a napon váltottam át az összes itthoni bankban elhelyezett dollármegtakarításomat. (Történetesen nem euróba, hanem a szokatlanul magas betéti forintkamatok miatt forintba, de ez már szinte mellékes.) Úgy sakkoztam, hogy a választások közeledtével, ahogy a következő elnök személye egyre biztosabbnak látszik a közvélemény-kutatások alapján, erősödik a bizalom, stabilizálódik az amúgy gyengélkedő gazdaság, ahogy az ilyen helyzetekben lenni szokott; pláne hogy a tékozló republikánus kormányzat után ismét demokraták jönnek. De ennél továbbmentem, és azzal számoltam, hogy a választások másnapján „kiderül”, hogy a dollárárfolyam már réges-régen nem elsősorban az amerikaiak belügye, saját hatásköre, hanem sokkal inkább a globális kapcsolatok és piacok függvénye, elsősorban Kínáé és Európáé; egy új elnök sokkal kevesebbet tud tenni most, 2008-ban, 2009-ben a gazdaság fellendítéséért, mint annak idején Roosevelt a New Deallel. És amint ez kiderül, az árfolyam hamar visszaáll a választásokat megelőző szintre. Így lőttem be már hónapokkal előre a választások napját akcióm céldátumaként, és, amint a mellékelt ábra mutatja, nagyon bejött. Persze az is lehet, hogy a fenti gondolatmenetem komplett marhaság, és csak oltári nagy szerencsém volt. (Szerencsém egyébként biztosan volt, függetlenül attól, hogy jól gondolkoztam-e vagy sem.)

Ha már a diagramot nézegetjük, érdekes megfigyelni, hogy még egy markáns lokális minimum van, mégpedig pontosan szeptember 11-én (ez a diagramról nem olvasható le ilyen pontosan, ezért kénytelenek lesztek nekem elhinni). Nem tudom, hogy az évfordulónak volt-e bármilyen gazdasági hatása, vagy csak a véletlenek összjátékáról van szó, mindenesetre e nevezetes nap után majdnem egy hónapra volt szükség, hogy megdőljön a rövidtávú rekord.