 |
| "megvédi a nyugdíjpénztárakat" - a befizetésektől? |
Amióta tegnap délután olvastam, hogy a kormány egy egyszerű, de "nagyszerű" trükkel hogyan
teszi rá a kezét mintegy hárommillió magánnyugdíjpénztári tag összes megtakarítására "legálisan", folyamatos gyomorgörcsöm van. Nem kis részben a saját megtakarításaim miatt, amit eszem ágában sem volt az államra bízni, akármit is mondtak Orbán kobzosai a pénztárak felelőtlen befektetési politikájáról, rulettről és egyebekről. De amiatt is, mert ez a lépés az eddigieknél (NENyI, helyhatósági választások szabályainak átírása, Médiatanács, és persze az Alkotmánybíróság, hogy csak párat említsek) ez a mostani (egyelőre még csak szándék szintjén létező, de, ne legyenek kétségeink, hamarosan törvényerőre emelkedő) intézkedése sokkal ékesebb bizonyítéka annak, hogy ennek a kormánynak semmi sem szent a céljaik elérése érdekében, akármik is legyenek azok. Semmi sem garantálja, hogy holnap nem döntenek hasonló módon a folyószámlák zárolásáról, vagy éppen arról, hogy az így átcsoportosított nyugdíjakat mégsem egy (még tisztázatlan szabályozású) egyéni számlán vezetik tovább, hanem simán beolvasztják a közösbe. Vagy hogy aki nem nyilatkozott aktívan arról, hogy vissza akar lépni, attól azért levonnak egy "keveset" adminisztrációs költség címén. A fantáziám sajnos édeskevés ahhoz, hogy tippeljek, mi jön még, az eddigi lépések is egyre jobban megleptek, minden rossz előérzetem ellenére.
A margóra: még a hónap elején olvastam egy parlamenti ülés közvetítésének rövid részletét, amelyben Wittner Mária sajnálta a magánnyugdíjpénztár mellett kitartókat, és közölte, hogy az államnál természetesen sokkal jobb helyen van a pénz, "
az állam mindig itt lesz". Egyetlen más fideszes klakktól sem lepne meg egy ilyen mondat, de pont Wittner Mária mondja ezt? Az a Wittner Mária, akit az állam (jó, nem
ez az állam, de a magyar állam) halálra ítélt és bebörtönzött? Hogy bízzunk az államban?
