Első benyomások

Hat hét Japánban, Tokióban, céges kiküldetésben. Ez olyan kaland, amiről érdemes kicsit néha mesélni. Úgyhogy erre fogom használni a következő időszakban ezt a blogot, olvassa, akinek kedve van hozzá.

Tegnap reggel (tokiói idő szerint) fél 9-kor érkeztem repülővel, a partneriroda munkatársa várt és hozott be Tokióba (kb. egyórás autóút, úgy, hogy a város reptérhez közelebbi felén van az iroda és a hotel). A környék nagyon kellemes, kimondottan gyalogosbarát, az iroda a hoteltől 5-10 perc séta. A kis utcák, ahova  autóval csak óvatosan lehet bekanyarodni, tele vannak barátságos éttermekkel, pár perc távolságra több éjjel-nappali bolt is van, szóval hiányt biztosan nem fogok szenvedni semmiben. A kollégák nagyon kedvesek és szívélyesek, a csoportvezető ír, úgyhogy az ő angoltudását nem kell ecsetelni, de van egy japán kolléganő is, aki hat évet töltött az USA-ban, így ő is elég jól beszél angolul.

Ami rögtön feltűnt, hogy az utcákon gyakorlatilag nincs szemét, de még egy bevásárlóblokk vagy egy csikk sincs sehol eldobva - viszont szemetest se nagyon láttam. Hogy az emberek hazaviszik-e a szemetet, vagy esetleg megeszik, nem tudom. Kutyagumit sem kellett kerülgetnem, igaz, hogy kutyát se láttam - ami érthető, ha figyelembe vesszük, hogy nagyon kis lakásokban élnek. Rengeteg bicikli van, ami csak azért fura európai szemmel, mert bicikliutak viszont nincsenek: a járdán és az úttesten közlekednek, dudálni, kiabálni, veszekedni mégse láttam eddig senkit (igaz, hogy csak szűk két napja vagyok itt).

A mai napom java részét a tesztautóban töltöttük (elvégre autós navigáció fejlesztése a munkám), így egész sokat láttam már most Tokióból - már persze amikor épp volt időm kinézni az ablakon. A lenti képen egy óriás robottal vagyok lefotózva: ő állítólag Gundam, egy népszerű rajzfilmsorozat főszereplője. Én nem vagyok anime-rajongó, így nem tudom megerősíteni az információt.

Én és Gundam

Folyt. köv.

Boldog Karácsonyt!

Minden kedves olvasómnak (vannak még egyátalán?) boldog Karácsonyt és békés új évet kívánok, a teljesen aktualizált és naprakész családi fotóalbumunkat ajánlva.

Skipper

Húú, de régen nem írtam. Naszóval az van, hogy július elején (Gabi bátorítására) beiratkoztam egy vitorlás-tanfolyamra. Az előzménye a dolognak annyi volt, hogy az utóbbi nyarakon már többször majdnem eljutottunk vitorlázni különböző barátokkal, ismerősökkel, ám aztán valahogy mindig meghiúsult a program, ilyen vagy olyan okból. Történt pedig, hogy idén május végén Balatonföldváron nyaraltunk egy szűk hetet, közvetlenül a kikötő mellett, többször sétáltunk is a kikötőben, és csorgattuk a nyálunkat, mígnem egy nap Gabi azt találta mondani, hogy „Miért nem iratkozol be egy tanfolyamra?” Szó szót, tett tettet követett, és beiratkoztam egy egyhetes földvári tanfolyamra, aminek a végén, a nyolcadik napon egy sikeres vizsga keretében meg is szereztem a képesítést, hogyasszongya, „pleasure craft skipper”, ami egészen úgy hangzik, mintha valami pornófilm címe lenne, de nem az, hanem „belvízi kedvtelési célú kishajó vezetésére” képesített hajóskapitány.

Azóta nem volt alkalmam élesben is kipróbálni és elmélyíteni az újonnan megszerzett tudást, igaz, hogy az is beletelt kis időbe, mire hozzájutottam az igazoló dokumentumhoz. Miután egy ideje már erősen viszket a tenyerem, valahányszor vitorlást látok, tegnap már nem bírtam tovább, és elvittem Gabit Földvárra, és ott a tanfolyam alatt kapott, egyórás hajóbérlésre jogosító kupont megtoldva még egy órával, elmentünk vitorlázni egyet egy kalózzal (a kép csak illusztráció). Az idő remek volt, a szél enyhe, pont kellemes egy kis laza, kényelmes vitorlázgatáshoz - bár a végére teljes szélcsend lett, az utolsó ötven métert lapátolva tettük meg a mólóig.

Invidia

Az MTI híre szerint Orbán Viktor a norvég miniszterelnökkel folytatott megbeszélése után tartott sajtótájékoztatón közölte, hogy „a magyarok mindig is irigyelték Norvégiát, mert »mi is szeretnénk ilyen nyugodt, kiegyensúlyozott és jómódú viszonyok között élni«”. A hírből sajnos nem derül ki, hogy az „irigyelték” szó Orbán saját választása-e, vagy az MTI munkatársa értelmezte így Orbán szavait. Bármelyikről is legyen szó, csak gratulálni tudok. A hőn áhított kiegyensúlyozott viszonyok egyik feltétele ugyanis, hogy ne legyünk irigyek másokra. Inkább csak vágyjunk vagy törekedjünk elérni a norvégok életkörülményeit. A másért nem, a magát kereszténynek valló kurzusnak illene tudnia, hogy az irigység a hét főbűn egyike.

Szijjártó fenyeget

Jóri András adatvédelmi biztos állást foglalt a Szociális Konzultációnak keresztelt, egyébként minősíthetetlenül demagóg adatgyűjtéssel kapcsolatban. Állásfoglalása értelmében

Sérti a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvény előírásait a Szociális Konzultáció 2011 keretében végzett adatkezelés, mert nem biztosítja az érintettek személyes adatok védelméhez fűződő jogát.