Képek 1.

Az első képsorozat (359 kép), fotográfusok: Dóra Ildikó és Sebestyén. Nézegethetők kis képekből álló albumként és egyesével is, sőt, kellő érdeklődés esetén egészen ki is lehet nagyítani (ehhez az egyes képnézetben a képre kell klikkelni). Pl. meg lehet tekinteni engem, amint megpróbálok leverni egy kókuszt egy pálmáról. További képek várhatók.

Kámahab

Hát hazaértünk. Az út fantasztikus volt, még csak hasonlóban sem volt részem korábban. Ígérem, jön a részletes beszámoló (valószínűleg levélben), és képek is lesznek, amint a készítőik megosztják őket. Előzetes: delfin, teknős, kókusz, korallzátony, hullámverés, kék, kék, kék...

Kosár

Megvolt a kosárlabdameccs is (további képek), noha 8 perccel a vége előtt még 7 ponttal vezetett a Dél-Karolinai Egyetem csapata (48-55), sikerült fordítani, és beállítani a 75-65-ös végeredményt. Egész jó meccs volt, persze elég sokat dobtak mellé, de talán egyetemi bajnokságban ez megszokottabb, mint a profiknál.

Érdekesség: mint megtudtam, a teljes amerikai felsőoktatás harmadik legjobban kereső embere a Vanderbiltes kosárlabdaedző! Ezzel az egyetem kancellárját (itt így hívják a dékánt) is megelőzi, aki egyébként szintén benne van az első tízben, azt hiszem. Na ennyire azért nem voltak jók a fiúk...

A meccs után még egy utolsó bevásárlókörútra mentünk Karesszal a WalMartba (ami folyamatosan nyitva van), 11 és hajnali fél 1 között ketten együtt elvertünk még 150 dollárt. Most már csak az a kérdés, hogy belefér-e minden a harminc kilóba, merthogy a kis repülőn, amivel Fort Lauderdale-ből átrepülünk, ennyi a súlyhatár személyenként.

Bevallom

Mármint az adót. Április közepe a határidő, de mindenki azt mondja, hogy érdemes mihamarább elintézni, egyrészt, hogy túllegyek rajta, másrészt mert ilyenkor még kisebb a sor a postán, harmadrészt mert akkor előbb kapom vissza a pénzem. Merthogy visszajár, méghozzá nem is kevés: van egy fennálló, homályos nemzetközi szerződés Magyarország és az USA között, amelynek értelmében mondható, hogy az oktatásban dolgozók két évig adómentességben részesülnek. Azért homályos, mert nem tiszta, hogy ki számít oktatásban dolgozónak, de az sem világos, hogy a két év hogyan számít. A kollégák közül már elég sokan megjátszották ezt a lehetőséget, és visszakapták az adójukat, szóval gondoltam, miért ne tegyek én is egy próbát. Az űrlapok kitöltve, most már csak postára kell adni, és várni...

Levél, vásárlás

Tegnap nem írtam, pedig levelet is ígértem. De egész nap állt a levelezőszerver. Este megyünk Karesszal bevásárolni a bahamai útra: „süncipőt”, víztaszító trikót, nap ellen kalapot, naptejet, szúnyogriasztó sprét, kaját, vizet, zseblámpát, ilyesmiket.

Holnap meg kosárlabdameccsre megyünk a taiföldi diák kollégánkkal és Gergellyel, hogy ilyet is lássunk. Épp vasárnap került szóba, hogy el kellene menni egy ilyenre, erre tessék, ma kapok Karlkimtől egy levelet, hogy van-e kedvem menni. Hát persze, hogy van.